Találkozás a Szentatyával
„Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat, millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat… ”
A NEK himnuszának a gondolataival a szívünkben indultunk kora hajnalban a nyíregyházi vasútállomásra, ahonnan 4:33 – kor elindult a görögkatolikus metropólia különvonata Budapest felé. Egyházközségünkből több mint 30 hívő vállalkozott a zarándokútra. A vonaton együtt imádkoztunk, parakliszt énekeltünk, majd utrenyét végeztünk. Imánkat Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette.
8 óra után néhány perccel begördült vonatunk Budapest – Nyugati pályaudvarra, ahonnan a Nyíregyháza – Jósaváros tábla alatt indult el csapatunk a számunkra kijelölt szektor felé. Útközben csatlakoztak hozzánk egyházközségünk már a kongresszuson lévő tagjai.
A mise kezdetéig előadásokat, tanúságtételeket, énekeket hallgathattunk, amelyek segítettek minket, hogy lélekben még inkább ráhangolódjunk a szentmisére. Nem sokkal a mise kezdete előtt feltűnt a pápai mobil, amelyből a Szentatya jól ismert szelíd mosolyával üdvözölte a híveket.
A szentmise egyik fénypontja Ferenc pápa prédikációja volt, amelyben az Egyházfő a tőle megszokott módon a mély teológia mondanivalót közérthetően, mégis szívbe és lélekbe markolóan tolmácsolta. A végső üzenet: Ki nekem Jézus Krisztus? A válaszát mindenki a hatalmas tömegben, mégis a lélek csendjében válaszolhatta meg saját magának. Ez volt a szentmise egyik legszebb pillanata. A másik Ilyen pillanat, amikor a Szentatya magyarul szólt a hívekhez. Záróbeszédében Ferenc pápa megsimogatta minden magyar lelkét. Hangsúlyozta, bár a rítusok különböznek, az egységre való törekvés elengedhetetlen és mindennek a középpontja Jézus Krisztus.
„Isten, áldd meg a magyart!” – mondta Szent Péter utódja és szavait üdvrivalgás követte. A szentmise végén a himnuszok közös éneklése mindannyiunk szívét megdobogtatták, szemeinkbe könnyet csaltak. A pápai himnusz éneklése alatt azt érezhettük, hogy amely nemzet ilyen egységben és ilyen hittel tudja éltetni Jézus Krisztus földi helytartóját, annak a nemzetnek van jövője. A felejthetetlen élmények után vonatunk elindult hazafelé, de amit átélhettünk, velünk marad, üzenetéből, erejéből táplálkozunk, visszük magunkkal lelki elemózsiaként a hétköznapok vándorútján.
„A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa,
Most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!”
Grajczárikné Jónizs Éva
