2017. augusztus 20-án a Nyíregyháza-jósavárosi Egyházközség a templom búcsújának alkalmából kettős ünnepet ült. A Szűzanya mennyei születésnapjáért, valamint Szent István államalapító és egyházszervező tevékenységéért is hálát adtak Szent Liturgián.
A Jósavárosi Görögkatolikus Egyházközség templomát, mely az Istenszülő elszenderedésének tiszteletére épült, 1993. augusztus 20. napján, Achille Silvestrini bíboros, a Keleti Kongregáció akkori prefektusa szentelte fel. A 2017. augusztus 20. napján megrendezésre került templombúcsú alkalmából az egyházközség kettős ünnepet ült. Ezen alkalomból erőt meríthettek a hívek az Istenszülő elszenderedésére, a Szűzanya mennyei újjászületésére történő emlékezés által, valamint Szent István államalapító és egyházszervező példájára tekintve. Az ünnep lehetőséget adott a közösségnek arra is, hogy saját múltját felelevenítve emlékezzen a 24 évvel ezelőtt ezen a napon történt templomszentelésre, annak az élménynek az újraélésére, hogy Isten kegyelme helyet, teret, házat adott a világban számukra.
A búcsúünnep Szent Liturgiáját celebráló Polgári László kálmánházi parókus atya az emlékezés ezen hármas vonulatát emelte ki prédikációjában. A közösséghez intézett kedves szavai igazi mélységét az adta, hogy (a szervezőlelkész dr. Mosolygó Marcell után) a Jósavárosi Egyházközség első parókusaként, áldozatos munkája révén növekedhetett a közösség lélekszáma, az idejáró hívők hite, épülhetett-szépülhetett a templom és környezete.
Polgári László atya Szent István államalapító és egyházszervező munkájának méltatása kapcsán a tiszta forrásból táplálkozó, jó nevelőkkel rendelkező, böjtölő és imádságos életet élő szent király alakját idézte meg, aki képes volt arra, hogy összhangba hozza a hitet és a világi törvényt, így helyezte szilárd alapokra művét, alkothatott maradandót. Nem adta fel, nem esett kétségbe fia halálakor sem, hanem hitének erejével országát Szűz Máriának ajánlotta.
Szűz Mária halálával és mennybevételével kapcsolatos szent hagyományt is részletezte a prédikáció, mely szerint a világban szétszóródott apostolokat szelek szárnyán hívta össze Arimateai József a Szűz temetésére. Tamás, aki késve érkezett, útközben megkapta, meglelte Szűz Mária övét. A Szent Szűz sírját kinyittatta, hogy az övet abban elhelyezze, de Mária testét nem találták ott.
Az ikonosztázon is látható ünnepi ikont elemezve Polgári László atya fordított Piétaként szemléltette Szűz Mária pólyába csavartan ábrázolt lelkét és az azt ölbe vevő és mennybe felvivő Krisztus alakját.
Az apostolok közössége, mely az ünnep ikonján is látható, magába fogad bennünket is, az ő hitük szerint gyűlünk össze a templomban, ahol velünk vannak azok az eszközök, amelyeket az egyházon keresztül ad nekünk Isten. A templom összefog, erőt és iránytűt ad, utat mutat. Időtállóvá a templom úgy válhat, ha azt újra és újra karbantartják, de valójában akkor lesz időtálló, ha élő közösségei vannak, amelyek maguk is képesek megújulni, bővülni, és a tagjait szeretetből, élő hittel megtartani. „Soha nincs kész sem a templom, sem a közösség. A templom búcsúja arról is szól, hogy hálát adunk azért és azokért, akik létrehozták azt, és imádkozunk azért és azokért, akik betöltik újra meg újra, és képesek lesznek – ha majd arra szükség lesz – újra megépíteni.” fogalmazta meg a szónok.
A Szent Liturgiát a házigazda Lipcsák Tamás parókus atya, dr. Ivancsó István főesperes atya és Obbágy Miklós nyugalmazott atya, tiszteletbeli főesperes koncelebrálták, az ünnep fényét a jósavárosi görögkatolikus hívekből álló kórus emelte énekével (vezényelt Gebri József).
A körmenet, az új kenyér megáldása és a miroválás után ünnepi vacsora várta a jelenlévőket, melyet az egyházközségben működő főzőtanfolyam vezetője, Ragány Károly és segítői készítettek el.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye